Reggel a kertben
| Nyílik a reggel, mint a boltok |
| és minden itt van, ami kell nekem: |
| akácfa, bodza, zsörtölődő dongó |
| s a domb árnyéka nyitott könyvemen. |
|
| Sokan állítják, hogy meghaltam régen, |
| s kamillás rét vakondja temetett. |
| A borzas hírt az újság is megírta, |
| és ha megírta, csak igaz lehet. |
|
| Igaz? Nem igaz? Porszemnyit se számít! |
| De hogyha mégis: ez a túlvilág itt, |
| ez, ez a kert, mosolyom titkos műve, |
|
| honnét egy hangya indul el a végtelenbe |
| gyűrűs fűszálon, utána lassan én is – |
| S a hosszú úton nem várhat több halál. |
|
|
|