Egy horvátországi erdőben

Jönnek-mennek az esők itt az erdőben is, nagy lármával, mint a rönkökkel megrakott vontatókocsik. Nappal még látni őket, ahogy meztelen, hosszú lábszárukkal végigvágtatnak a fenyőrengetegen, végig az irtásokon s az Isten markából kiesett sziklák fölött, de éjszaka soha nem tudni, mi jöhet velük? Meghajszolt, sáros őzek? Gépesített rablóbandák? Becsapott, részeg vőlegények bikaháton, durrogó kanászostorral? Vagy egy lopakodó, új háború levegőromboló fegyverekkel? Idegen vagyok itt a fák tövén, idegen itt a morajló esőben, de tudom, hogy ama csuromvizes Rohadt Angyal is megjelenhetne bármikor, nejlonszatyrában zötyölődő vodkásüvegekkel, favágók és a végromlás istennőjeként! Meg, meg a bibliai szajha, aki mindennap végigúsztatja lilás haját a Földön, és nyirkos testnyílásait villám fényénél ingyen mutogatja.