Írnám a levelet
| Írnám, írnám a levelet neked, |
| de kint az utcán, a ház előtt, |
| sápadt almahéj ázik az esőben, |
| mintha elhagyott csecsemő ázna. |
|
| Lám csak megint az ősz áll közénk: |
| a reumák és a hideglelések nagyhercege, |
| mely nem növeszthet sohase szárnyat. |
|
| Gyerekkoromban – mondják – Krisztuska voltam, |
| nagy csizmás, vásott, megváltó kölök, |
| ki a hullámzó sarak és vizek fölött |
| ámuldozva és könnyedén lépegetett. |
|
| Van-e még hozzám tegnapi szemed, |
| hogy ezt a boldog megváltót is meglásd bennem, |
| kinek a ragyogását néha még hazaviszem, |
| haza, haza a hazátlan időből. |
|
| Esik, esik. Itt, a tollam körül is |
| nő már a tócsa. Mindegyik cseppben egy-egy |
| megíratlan levél fénye indul el hozzád, |
| némán siklik a fák s az elhagyott almahéj fölött. |
|
|
|