Augusztusi elégia

Már a legutolsó fecske is hazaért. Levetette kis mellényét s faágra akasztotta. Nézd, azóta ott leng egy darabka sötétség alacsonyan a világ fölött. A zámolyi temetőben most itatja apám vasderes lovát. Konduló vödre: fölfele fordított harang. Lába alól idáig zörög az augusztusi szalma. De aztán csönd lesz. Meghalnak egyszer végleg a lovak is. Jó éjt, te megtöretett szalma s te ló! Jó éjt, ti sírkövek! Jó éjt neked is, emlékezet!