Szabad vagy, szinte bűnösen szabad

csonka szonett
Mindenki lemondott már rólad.
Szabad vagy, szinte bűnösen szabad. Lakhatsz
Isten bármelyik fája alatt vagy egy beroskadt
ház pincéjében. Az ágyad lehet matrac,
vagy Heine úr sóvárgott selyemágya.
Máskor pedig egy vagon liliom.
Nem te akartad így, de ha egy élet ára
ennyi: ne nyögj, ne sírj, mondd azt, hogy ezt is kibírom.
Ne is csak mondd – énekeld inkább vicsorogva:
hadd repedjen szét szálkái mentén
minden szőlőkaró, s művelt hóhéraid fejcsontja
is recsegjen csak velük. De ne tudják meg senkitől soha,
hogy új korszak jön: az áldozat magára talál újra,
és az üldözőket sorvasztja el a migrén.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]