Szabad vagy, szinte bűnösen szabad
Mindenki lemondott már rólad. |
Szabad vagy, szinte bűnösen szabad. Lakhatsz |
Isten bármelyik fája alatt vagy egy beroskadt |
ház pincéjében. Az ágyad lehet matrac, |
|
vagy Heine úr sóvárgott selyemágya. |
Máskor pedig egy vagon liliom. |
Nem te akartad így, de ha egy élet ára |
ennyi: ne nyögj, ne sírj, mondd azt, hogy ezt is kibírom. |
|
Ne is csak mondd – énekeld inkább vicsorogva: |
hadd repedjen szét szálkái mentén |
minden szőlőkaró, s művelt hóhéraid fejcsontja |
|
is recsegjen csak velük. De ne tudják meg senkitől soha, |
hogy új korszak jön: az áldozat magára talál újra, |
és az üldözőket sorvasztja el a migrén. |
|
|
|