Ó, mennyi semmiség!

Ó, mennyi, de mennyi semmiség körülöttem! Fákon fönnakadt szalagok, tekintetek. Dió az ott? Igen, dió! Kemény és zöld még, mint a szíved volt, amikor nem szerettél. S amott egy nyeles fejsze. Álomra hajtott fejjel fekszik a gazban. Nemrég a harmatos üszőt ütötték vele agyon. Véréből szivárvány lett, szivárvány Esztergom fölött. Fogasok, ekék, villámhárítók, taligakerekek és bevehetetlen hangya-kaszárnyák állnak körül. Ócskás bazárosod is lehetnék, Uram, ennyi kacattal. Csak még a tűz hiányzik a leltárból, a tűz. Egy őrült vulkán s egy borostás, prométheuszi arcél.