Hattyúk
Ki tudja, hol éjszakáznak most |
a hattyúk? Egész nap kint áztak |
a hideg esőben a hideg tavon. |
Kínos volt látni fennkölt nyakukat. |
Talán ha énekeltek volna elnyújtva, hosszan, |
mint a régi versekben, hinni tudnánk |
újra magunkban. Hinni, hogy nincs |
örök némaság a földön: szájatlan kő, |
szájatlan fény, s a vergődő, nagy |
nádasokban is még újra istenek születhetnek. |
|
Ki tudja, hol éjszakáznak most |
a hattyúk? S hol pörög le büszke |
|
|
|