A kifestetlenül maradt szemek elégiája
Levél Andrew Motion angol költőnek
| Sose láttalak, nem tudom, ki vagy. |
| Miféle álmok alkalmazottja s miféle |
| polgár? Testes? Nyúlánk? Bolyongó, finom |
| ködember Angliából? Lovak, kutyák |
| barátja? Vagy a csipkés öbölben |
| horgonyzó sirályoké? Csak néhány |
| versedet olvastam ma éjjel egy vadonatúj, |
| csikorgó könyvben. Hó, hó mindenütt, |
| ahova lépsz, ahova nézet, ahova |
| zsebkendőt ejt le a földre Isten. |
| Talán a hófehér alkonyatot is |
| te találtad ki Essex körül, te, aki évek óta |
| egy kórházi ágyhoz zarándokolsz. Sehol |
| semmilyen hosszanti gyászcsík a tájban |
| Angliád földjén. Sehol egy levéltelen |
| fekete fa, fekete pózna, fekete erdő. |
| Sehol egy könnyű koporsót cipelő, |
| fekete madárcsapat. Áruld el nekem, |
| ki az a titokzatos élőhalott nő fehérben |
| ott az ágyon? Az az örökre behavazott, |
| lélegző test? Anyád? Barátnőd? Feleséged? |
| A kívülről szétzüllesztett éden Oféliája? |
| Mintha valahonnét én ismerném azt a |
| lélegző asszonyt. Fején és mellén |
| a kés vágta sebeket, szemében a felejtés szakadékát. |
| Kihullott, fekete haja ott hánykolódik |
| ma is a benzinpárás, utcai forgatagban, |
| a villamosok tengelyére rátekeredik, |
| sziszeg, sír, forog, aztán kivágódik |
| a munkába siető vállak fölé s föl ide, hozzám, |
| a világtalan, remegő szobába, hol |
| szemfestékes doboza is itt van, |
| mintha kiszáradt tó volna vagy kialudt vulkán. |
|
| Ha majd találkozunk egyszer, elmondom |
| neked is a kifestetlenül maradt szemek |
| történetét, s a korán elaludt |
| kórházi gyertyákét is a havazásban. |
|
|
|