Madárijesztők a dombon
| Ki tudja, mért, de nagyon vártam |
| erre a napra. A dombtetőn, fenn, |
| két madárijesztő jelent meg a nyárban. |
| Király és királynő. Rögtön tudtam, hogy nekem |
|
| akarnak hódolni, csak nekem, szakadt |
| eleganciájukkal. A szoknyás |
| úrnő kezében megrágott dinnyehéj. A nyamvadt |
| fenségében, jogar helyett, egy tört kólás- |
|
| üveg. Körülöttük lepkék csapongtak: |
| fölizgatott udvari népség. S a fény |
| fölöttük tízezer érem fénye volt. |
|
| Vagy talán a köztársaság megrendelhető |
| mosolya? A semmi előlege? A holt idő |
| bárgyú dicsfénye, amely annyiszor megkísértett? |
|
|
|