Egyedül én beszéltem

Egyedül én beszéltem rólad az életedben és a halálodban is. A tenger, Duinó alatt, egyszer megpróbálta, de néhány szikla-szó után abbahagyta. Emlékszem, mindig jött valaki, aki megcsodált és kölcsönkérte volna szemedet, hajadat – de országot hogyan adjon bárki kölcsön, ha szél fújja ide-oda, vagy ha a hóesés, mint menyasszonyi koszorú suhog fölötte? Elárverezhetetlen életem maradsz még kint a temetőben is. Ha néha arra járok, magamban mondom tovább, amit egyedül tudok és egyedül szerettem.