Reggeli ébredés

Jó reggelt! – köszönök neked ajtót nyitva, s köszönésemmel betódul szobádba a bodzaillat s a százfajta fű közül a kakukkfűé. Íme, az új nap vendégei! – ébresztgetnélek tovább játékosan a küszöb fölötti ragyogásban, de látom: szemed zöld képernyőjén ott dülöngélnek még álmaid: egy szarajevói lovas kocsi, megrakva halottakkal, s egy gyalogló, égő gyertya a kocsi után. Hideg fut végig rajtam: álmodni ilyen megrendezhető rémségeket én szoktam csak, mint hajótöröttek hulláival jóllakatott tenger. Lehet, hogy lassankint már az álmainkon is osztozkodunk, akár a lábunkon, kezünkön? s átsiklunk egymás mélységeibe úszva, lebegve, csukott szemmel, anyaszült meztelenre vetkőztetett idegekkel?