Kerékpárversenyzők

Hova suhantok, szilaj biciklisták, ebben a szeplős őszben? Gesztenye potyog elétek az útra s balkáni golyó. Vadul forognak kerekeitek, mint ez az eszelősen fölpörgetett század, s amerre elrohantok, küllők darálják le sorra a pompás temetőket. Tudjátok-e, hogy nincs többé békemenet és békeverseny? Nincsenek nyakba akasztható babérkoszorúk tengerig ellebegő szalagokkal, csak bombatölcsérnyi mély sebek varasodnak az utak mellett fölsorakozó emberszemekben, s a megbarnult réteken is, ahol kiirthatatlan álom körözteti a félrebillenő repülőket. Lassítsatok le, hajrázó fiúk, ti zöld és sárga inges idegenek. Lélegzetetek fehér páráját ne hurcoljátok el háborús tájra. Szép, barna szemek a hulló gesztenyék: meleg barnák, mint ajtót nyitó, érett asszonyok szeme. Én velük láttam eddig minden őszt, minden fogyatkozást az aranysujtásos dombokon.