|
Kiss Ferencnek, aki agyvérzése után beszélni tanul
| Beszéljünk, Ferenc… Alma… Havazás… |
| Szentendrén, kint, szarvas kerülgeti hóban a házad. |
| Régen látott már a Bazalthegy alatt minket. |
| Épphogy csak fényesedni kezdett akkor a szőlő szeme. |
|
| Mondd azt, hogy: szőlő… mézes… franc eszi… |
| Mondd azt, hogy: féreg… seregély… pimasz. |
| Kosztolányi darazsa itt ődöng fejünk körül. |
| Nem kell féltened attól, hogy fölnyársalják a tüskék. |
|
| Mi már haltunk meg együtt! Az égből |
| homok hullt ránk s vad kiáltozás-foszlányok |
| a Kárpátok felől. De mondd azt, hogy azóta |
|
| Isten üzent s a föld apályideje lassan múlik. |
| Mondd azt, hogy: csak azért is! Muskátliszag és hajítófa! |
| Mögötted sötét árnyék. Mondd azt, hogy: sötét árnyék. |
|
|