Csak napok vannak

Vissza, vissza, de hova vissza? Nincs többé nyár az évszakok közt, se tél, se lomb-világ, se szép, macskaszemű ősz, csak napok vannak: delek és esték, egybemosódó, züllött reggelek, amikor a fejem s a távoli tengerek is darabokban. Vissza, vissza, de hova vissza? Otthon a kertben Hold röntgenezi éjszakánkint a nyúlánk mákot és remegő, zöld televíziós-fényben várakoznak az almafák is. Minden átfésült hely már idegen hely ott, minden fémhátú bogár szentjánosbogárnak látszik. Vissza, vissza, de hova vissza? Szavakhoz? Csöndhöz? Nyelv-magányhoz? Már csak egészen kevés szó maradt, amely ragaszkodik még saját hitéhez, egészen kevés remény a megroskadt Isten árnyához közel, hogy ajtóról ajtóra és országról országra járjon, mint süvöltő, félnótás szentek. Vissza, vissza, de hova vissza? Az elrabolt s a megbecstelenített idő a város falai közé már nem szül új időt nekem és nem szül új múltat a völgyben kitakaródzó szerelem sem. Haragos diólevél teng-leng fölötte, csapdos égre, pedig a felhők is üresek már, mint kifosztott, régi királysírok.