Eleven emlékem marad

Itt vagyok veled   s most veled lenni jó. A kövön lepke s két szárnyán égő pávaszem: talán a nyár cégtáblája, talán a szemedé. A tested csöndesen zsong mellettem,   mintha rádió szólna. Fű-antennák fogják föl lélegzésedet. És fű-ménes robog feléd és százholdas búzatábla zöld árvize a dombról, de elsodratásunk ábrándja most is, mint mindig, gyönyörködtet. Látlak majd itt-ott vidéki városokban,   írói esteken, vagy fölkontyolt hársfák alatt. A színházból sírás hallatszik ki és hosszú átok, de te ott is megszöksz majd minden történet elől s ismeretlen férfiak oldalán esztelen, vad, májusi hangokat követsz. Előre érzem: jó lesz majd fölsajognom,   hogy már csak voltál s nem mellém heversz többé tópartra, hegyi fűbe s a megőszült katicabogarakat nem én söpröm le testedről álmaidban. Jó lesz elnéznem hosszan páros szép melled kihívó rangadóját: eleven emlékem marad, modellem minden elmúláshoz. 1968