Húsvét másnapján

Húsvét másnapján is kiált a kakas,   pedig te azt hitted már:   túlvagyunk minden áruláson, túl péteri s júdási éveinken. Állunk csak itt az áprilisi kertben   a mennybe menendő barackfák között   és összeszűkült szemekkel nézzük a szomszédos Gellérthegy golgotás sziklaéleit és megbocsátjuk egymásnak szavak nélkül,   hogy szegény, fáradt, fegyverekkel játszó   évszázadunkban éltünk ajtók s falak mögött, szöggel kivert pincékben gyáván, s beengedtük a hazugságot még a versekbe is,   be a vérbe, a simogatás, az ölés   csuszamlós gyönyörébe – És se kard, se katonák és az a sok nyálas csókú, férfiatlan férfi se undorított bennünket máig!   Mintha az ezüsttel bebolyhozott   olajfák, leánderek másnak illatoztak volna a hegyen és nem mi álltunk volna alattuk kőfehéren,   az álmukból fölvert madarak közt s nem mi hazudtuk volna   a ránk törő szélnek, hogy: senkik vagyunk, senkik, csupán a Hold eltévedt vendégei.