Rikoltások

I. Nem figyelek semmire, csak a teli tepsire, a tepsiben hurka sül, nem csimbókos kutyafül, hujjú, jujjú, hujjujú!   II. Nincs édesebb a nádméznél, az lenne jó, ha rám néznél! Rám néznél és elkísérnél, még a kutyánktól se félnél. Szakítanék neked almát, úgyis tudom, hogy akarnád, pirosat vagy citromsárgát, míg a kerten rigó száll át.   III. Elindult a futóbab Kalocsára táncosnak, de félúton karót talált, árnyékában kicsit megállt, s arra futott föl a jámbor, ki is maradt minden táncból.   IV. Nincs már nekem bajom semmi, meg tudnám a szeget enni, a rézszeget, a vasszeget, mint aki csak úgy eszeget.   V. A miskolci villamos kölnivíztől illatos, aki leány fölszáll rája, húsvét-szagú a szoknyája.   VI. Kicsi vagyok, dagadok, befalom az adagot. Ha körte, ha kolbász, falatonként belém mász.   VII. Kicsi Tera, kicsi Tera, de zurumbol a citera. Nézek fölé, nézek alá; mintha száz madár karmolná.   VIII. Ha nagykutyák megugatnak, nem futok el napnyugatnak, se nyugatnak, se keletnek, engem vadsóskán neveltek.   IX. Csíp a bolha, csíp a szúnyog, legalább így nem lanyhulok. Kezem-lábam vakarom, pedig nem is akarom.   X. De fancsali ez a néni, fél szemmel az eget nézi, másikkal a lobonc hajam: kutyául is érzem magam, ujjú, jujjú, hujju-jú!   XI. Kökényt ettem, sanyarú vagyok, mint egy beteg juh, Összerántotta a szám: lakat se kell rá eztán!   XII. Ha én betyár volnék, most is lovat lopnék. Kinek is kell piros traktor: az csak dörög, de nem trappol!   XIII. Boszorkamák, ördögmák, bizonyára jó komák, de kobakjuk kicsike, mint a tied, öcsike!   XIV. Nem kell nekem vásárfia: se fa-csiga, se pléh-csiga, faragok én olyan lovat, ha kell, nyargal, ha kell, tolat.   XV. Aki engem kinevet, kapja be az egeret! És igyék rá ricinust, jobb lesz neki, mint a must!   XVI. Fölmásztam az almafára, odalett a nadrág szára. Hogyha lenne rongy-ünnep, én lennék ott a herceg.   XVII. Ez a kislány dunduska, reng rajta a húsocska. Sok marcipánt megevett, hogy ekkora begye lett. Táncba, táncba, Kövérkém, te forogj a közepén, leveles ág suhan veled, ha a hájad ledengeled!   XVIII. Adjatok egy szalmaszálat, hadd fúvom föl ezt a házat, föl az égre hadd fújjam, ahol a Hold közel van. Ha járnátok arrafelé, betérnétek estefelé, s pihennétek fél órát, aztán mennétek tovább.   XIX. Ha a kutyám ló lenne, nekem nagyon jó lenne. Hátán járnék vadkörtézni, föl a hegybe szarvast nézni. Nagy agancsút, kényeset, ahogy mohán lépeget, s viszi agancsán az erdőt, zöld árnyakkal égre lengőt.   XX. Bugacon, Bugacon varjú áll egy kupacon, győztesen egy kukacon. Úgy áll, mintha sas volna, s fiú-orrot hordana. Mégpedig a tiedet, a hegyeset, hideget. Ha egy csöpp zúz most ráhullna, azon nyomban odafagyna, ujjú, jujjú, hujju-jú!   XXI. Rebarbaralekváromra macskám rákapott éhomra. Nyalogatja, nyelegeti, a szemeit meregeti. Torkosabb, mint Molnár Réka, Dús Molnárék ivadéka, ki csak görbe ujjheggyel kap be hetente eggyel.   XXII. Nem leszek én csillagász, Hold- és üstökös-vadász. Szabad szemmel is látom én, mi száguld át az ég ívén. Látom, hogy a kicsi csillag a nagy után hogyan ballag, éber szemmel, mint a nyulak, ha egy kutya távol ugat.   XXIII. Hej, sötét bors, köménymag – de jó sűrű kölyök vagy! Ha kicsikét hosszabb lennél, kis Toldinak beillenél. Elkerülne minden bika, ne történjék semmi hiba, porba, sárba egyik sem térdelne le szívesen. Homlokod ha összerántod, belereszket sok barátod. Szemöldököd évek óta komorlik, mint két pióca. Még a kutyák is sadalva kerülnek ki jobbra-balra, nem látszanak nagy kannak, ijedtükben vakkannak.   XXIV. Nem értünk el Zürichig, hol a sóskát sűrítik, sűrítik és cukrozzák, a gyerekbe begyömik. Szerencsére megfordultunk, s bécsi gombócból belaktunk!   XXV. Muzsikásom, muzsikásom, a rosszkedvem én elásom. ültetek rá tulipánfát ha virágzik, sokan lássák!