Nyári este
A nagylevelű lapu, a cézári gyom |
|
alkonyat után újra megélénkül. |
Emelgeti szárnyát a földről, |
|
ahogy tollászkodó sasok repülés előtt. |
|
csupa zöld irgalom minden nyáresti óra. |
Szavakhoz érek hozzá, zöld nedvet eresztenek. |
Elveszteni magam gyávátlanul ilyenkor tudnám: |
|
és szerelemhez vetik az ágyat. |
|
|