Háborús alkonyatra emlékezve

Hátra se nézve röpülnek a madarak hazafelé.   Mögöttük mintha száz pajta égne: vörös az égalj. Ne érj most hozzám, a háborús menekülők közt   húzok egy kordét   s a tűz gonosz játékát figyelem: senki vagyok.