Vércsepp a földön is
Ropogtatja a macska a galamb csontját, |
|
fejét forgatva kéjesen ropogtatja, |
de szeme a véres cafatok fölül is |
mozdulatlanul mered a semmibe. |
Sárga hiúz-tekintetével csak a |
|
ragadozó ősz tud így bámulni minket. |
|
S nézd csak: vércsepp a földön is |
|
fáról pottyanó, bíborkalevél |
s rögtön egy másik, harmadik s távolabb ott, |
a láthatár alatt, egy egész mészárszék-erdő vörös tömbje. |
Legjobb ha gyorsan eloldalazunk innen |
|
s nem tanúskodunk se a macskáról, se a vérről. |
|
Túl sok a halál jele amúgy is életünkben, |
|
túl sok a megroppanás emléke |
s a szétroncsolt mellkasoké. Gyere, a titkos |
szeretők útját a rontó angyalok talán még nem ismerik; |
október baka-tücskei mulatnak arrafelé |
|
s méz, dió, kökény kínálja magát a bujdosóknak. |
|
|
|