Tapsok és lámpák fényporában
|
Gügyögjünk, gügyörésszünk, |
beszéljünk pöszén a halálunk előtt, |
hadd röhécseljen rajtunk az arcrángásos múzsa, |
foszforeszkáló hajában döglött pillangókkal |
hadd viháncoljon Szent Iván éjszakáján. |
Itt mindenki úgyis csak hacacárézni akar |
s velőtrázóan szórakozni. Rázza farát |
a zene is, akár a hideg kurvák. |
A stadion megvilágított gyöpén |
|
Minden jövőnk elmúlt már részletekben, |
elmúltunk kicsit mi is: hát elő |
a nyakban lógó cuclikat, fiúk! |
A hamis anyacsöcs kései gyönyörétől |
összeszalad majd bandzsán a szemünk, |
összeszalad szánkban a nyál és csiklandozva |
megiramodnak tán még a nedveink is! |
Egy fehér ökörfejet nekem, hogy vihogjatok, |
neked pedig egy karneváli patkányt. |
|
Földrésznyi disznóólakat, romokat s földrésznyi |
kaszárnyákat avatnak a nevünkben folyton. |
Fölcsattan az ünnepi zene mindig, de a tamburmajorok |
már derékig vérben állva csontváz-trombitásoknak |
vezényelnek. Hát mért ne pukkadozhatnánk mi is, mi |
felnőtt senkik a bordák mögött suppogó tüdőkön? |
Mért ne göcöghetnénk kéjesen, mint a |
Századvég Vidám Kocája, aki rohamsisakban ül |
egy cirkuszi selyemágyon s tapsok és lámpák fényporában |
kifent henteskésekkel csiklandoztatja magát? |
|
|
|