Mint a testőrök
|
A Muzsikás együttesnek
| Mindjárt itt hagynak ezek a zsivajos fiúk, |
| telenevették és telecsillagozták szobámat; |
| elmennek, de csíkos ingükről a csík |
| s vidám karmolásaik nyoma |
|
| Elviszik hegedűjüket, sippogó dudájukat, |
| de zenéjük édes viháncolása |
| ágyam fejénél megtelepszik. |
| Rám csöröghetnek durván sunyi bádogórák |
| és földrészek üzleti csipogásában |
| nyomulhat felém az emberrabló álom, |
| süvöltő nádsípjaik, mint a testőrök, körülvesznek. |
|
| Régi szeretők énekeltek itt velük |
| s rozmaring-erdő mögül előlépkedő árvák, |
| kiktől még ma is fáradt a szeptemberi égbolt |
| s nem múlik múltjuk, nem múlik azóta se, |
| hiába süt be a Hold élesen két fa közé. |
|
| ágasfa, lengő favödör a békételen éjben |
| aki bitang erdőkben én is lehettem volna: |
| a halállal szemben is rézbaltás szegénylegény. |
|
|
|