Kora hajnali sorok

Szálloda, reggel. Pohárban tojás. Teát szürcsölő szájak füstben, füst mögött s az undor földlökései. Kora hajnali kések. Oldalamban kő térde, nap-könyök. Az öngyilkosok kényes órája elmúlóban. Esernyő-sötét fák alól a tekintet kiszáll, pára tolong nyomában és dunai visszfény, míg tornyokat ejt le csőréből egy madár. Hát kezdjük mi is, mint aki mindent tud már az éjről és mindent elejtett már, csak még egy hajnali hídon elfelejtett átmenni: részeg vizek vőfénye s nagy borzongások munkátlan alkalmazottja, torkában föl-le csúszkál a levegő, az élet, büdös pálinkaaromában.