Hűvös nyár jön rám
| Itt ülök újra Esztergom fölött. |
| Vörös és sárga csíkok az alkonyati égen |
| és rézvörös sebek végig a Dunán. |
| Hűvös nyár jön rám, érzem, fázni fogok, |
| huzatos burája alatt élnék. De hát hova is |
| mikor te nem vagy már sehol?! |
| Derekamra pokrócot csavarok jó szorosan, |
| mint hajó fedélzetén senkitlen és semmitlen kivándorlók |
| s éjszakánkint kegyelmező szavakra várok, |
| amelyekben átmelegszik tán újra a kezed. |
|
|