Nyár dicsfénnyel

Darázs röppen a szobámba, június angyala, megsárgul tőle a függöny, a szoba négy fala. S ahogy az ég üvegablaka előtt erdők sétálnak el és búzamezők: meztelen felsőtesttel a nyár sétálgat tükröm előtt. Feje körül agyagdomb ragyogása, madarak dicsfénye s arcodé,   melyet a júniusi zápor mosdatott ki porból és halálból. Fa zümmög s motor odakint,   másvilági repülő sípol – ó, a nagy utak elmaradnak, mint ahogy te is valahol, csak ez a sajgó körbeforgás, csak ez marad nyárral, darázzsal, ömlik körém s hűl ki az arany világi, tompa ragyogással.