Eljársz utánam
| kutyák, madarak nyoma mellett. |
| S néha még a holdfény is odakeveredik |
| ahol áttüzesedve szoktál jönni |
| s már hallani messziről is, |
| hogy most a halálod után újra nehéz a lélegzésed, |
| mintha egy bazalthegyet hordanál |
| megszakadt szíved helyén. |
|
| De nekem élőbb vagy így is, mint az élők, |
| te egyszerre itt vagy velem minden szobámban, |
| bent a melegben s kint az úton, |
| egyszerre minden múltban, |
| minden jövendő szélfújásban, |
| s a diófák jeges kérgén, mint előszobák tükrén is |
| és nem tudom: tolongó arcaid közül |
| melyik arcodat szeressem jobban |
| s melyik kezedért nyújtsam előbb a kezem? |
|
|
|