Ég, föld, rézkilincs
| Álmok. Bolond éjszaka. Fölriadok. |
| Szavakhoz kapkodok sután, |
| mint vízbezuhanó a habokhoz, sötét uszadékfához. |
| Ég, föld, rézkilincs – mormolom ima helyett |
| s anyámat látom váratlanul a szavak mögött: |
| most nyitja be épp a rézkilincses konyhaajtót, |
| kezében vizesvödör s a vízben körtefavirág |
| s az egész törékeny égbolt, karcolatlan. |
| Egy méhecske lép át vele a küszöbön |
|
| Ó, visszafénylő álmok és szavak: hogyan hihetném el, |
| hogy nem én állok most is fiatal anyám előtt |
|
|
|