A szomszédból még átjár a kutya

A szomszédból még ma is átjár a kutya, bozontos tatár herceg, s lefekszik ajtód elé. Feje a küszöbön, mint érzelmes, fakó mítoszokban. Sütteti magát az októbervégi nappal, de olykor fölneszel, mintha téged hallana szöszmötölni bent a házban, pedig csak az elözvegyült padlód nyikkan meg néha és agonizáló lepkéid szöszörögnek. Ilyenkor nem lépem át soha a küszöbödet, fölhúzódom inkább a marcona, szeles dombra s órákig nézem föntről fekete szilvafáid.