Egy korszak emléke

Léggömbök emelték magasba   a virágcsokrokat   kezek helyett. Aki álmodni tud, nem lepődik meg ilyen csodán.   Én csak álltam a tér sarkán trombita-zsivajban   falfehéren s néztem a kézfejemet,   eldobni való ócskavasat.