Ha jó hírt hallasz

Tornai Józsefnek Ha jó hírt hallasz, ugrassz ki ágyamból is. A hóban megmosom gyorsan arcomat s talán még mosolyogni is tudok zavaromon: begombolatlan lesz az ingem   s hanyag, gyűrődött sál a nyakamban,   mint a vértanúkén. Beszélj csak, mondd csak, forogjon a nyelved ezüstben, s ha kételkednék szavadban, ne higgy nekem: túl sok a halottam már, túl sok a torony-árnyék szívem fölött, de majd becsukom szemem s kinyílik bennem a világ, mint régi kamraajtó, üde meszelés-illat csap meg, hátam mögött körték és darazsak, szalma és nyár és észre se veszed arcom színén, hogy megváltozom: lépkedek csak melletted loncsos vállal   s kopott ünnepélyességem   a város ablakaiból csöndben kimosódik. Halott barátaimat kizsebelem s megáhítom újra a tolakvó bűnt, hogy a testemmel is jövőt teremtsek magamnak a mindennapos gyilkolásban. Ha jó hírt hallasz, ugrassz ki ágyamból is. Ropog a hó majd s a fölriasztott lapockacsont is vele ropog.