Mint cigarettázó sírásók

Fölébredek,   ablakot nyitok,   hosszan nézem a dermedt Börzsönyt, hosszan a földre fektetett tükröt: a Dunát. Egy sirály leng fölötte gyűrődve, alacsonyan. Vagy tán rosszul látok s elveszett, fehér fejkendődet találta meg a szél a bokrok közt évek után s azt dobta föl magasba, váratlanul? Valaki a robogó vonat ablakából ugyanezt a lebegést nézi. ugyanezt a gyűrődő fehérséget és nem sápad el és nem esik össze és nem húzza meg a vészféket és nem hallja, hogy fagyos föld zuhog a koporsódra egyfolytában – Áll csak és bámul a vágtató ablakkeretben, várja egy város hangos tornyokkal, kertkapukkal, rágyújt, suhan vele a füst, suhan vele a részvétlenség, magamra hagy ő is a heggyel, mint cigarettázó sírásók a sárga dombbal.