Aranyvasárnap

Aranyvasárnap… Mit vegyek neked? Nyitva az ég, nyitva a boltok.   Egy kis életet kellene még, ha lehetne,   tűlevél-szagút, hiszen karácsony közeledik s néhány napos napot az esztendőből   és engesztelhetetlen, nagy téli esőt,   amely veled együtt a földbe mosna. Amíg te éltél s a gesztenyelombokat   itt bókoltattad a fejem körül,   nem is volt halál – S ó, az a szörnyű helycsere mit tett velem!   Te sehol, a halál pedig a zöld befőttesüvegek   homályos domborulatán is körbesétál,   előmászik a könyveimből,   mint kenyeresruhából éhes hangya,   jön a sötétség vele, a düh, a szégyen, jön a tolongó semmi a lépcsőházból, hálóinged helyett a szemfedőd – Úristen, most tudom csak, hogy mindenki őrült,   akit a halál megérint   és szájába kihűlt hajszálat kever – Te is csak beszéltetsz engem   végig a Mártírok útján magamban, csöpög fejemre a háztetőkről a lúgos hólé,   csöppre csöpp, mint az elítéltre.