Valamit még mondani akart
| Valamit még mondani akart, |
| valamit még, amiről tudnom kéne, |
| talán csomókban elhulló, hosszú hajáról, |
| talán a mátrai gyászos vakondtúrásról, |
| amelyről annyiszor álmodott már, |
| talán ha háború lenne újra, |
| talán a késekről, elfátyolozott sebeiről; |
| a kórház csikorgó fáiról az ablak alatt, |
| talán a kettéhasadó tavaszról, amely nélküle lebegtet majd |
| fűzfalevelet az arcom körül, |
| talán, hogy haljak meg vele, |
| talán sáros cipőimről egy bejárhatatlan temetőben. |
|
| Lestem a száját, a szemét, |
| a testében tolongó homályt, |
| de már nem volt sehol az a mondat, |
| sehol az az irgalomtól meghasadt szó, |
| utolsó mosolya fénylett csak rám a párnák közül, |
|
|
|