Mátrai séta

Lélegzik madár és föld, társtalanul a végzet s patak csörren meg jobb kezed felől, mint két hegy közé hajított lánc. Olyan szép és olyan elesett vagy: öngyilkosok lépkednek így az erdőn. Arcuk a lombok közti fényben végleges már, de lábuk alatt minden száraz ág fölsikolt még.