Halasztás
| Ma még nem. Ma még semmiképp se bújhatok |
|
el a földbe. Ma még a kertből |
|
darázs-szonáta szüremlik föl a házba |
|
s éjszakára a szerelem fészke is |
|
| Ma még nem. Ma még semmiképp. |
| szélnek, csillagnak s az ólálkodó, lusta kis halált |
|
| Ma még nem. Ma még semmiképp. |
|
Ma még élni s félni kell, |
|
hogy elüthet vonat, elnyel a víz, |
|
vagy a kivénhedt jegenyesorban |
|
golyót kapok útravalóul, akár |
|
| Ma még nem. Ma még semmiképp. |
|
Ma még én látok tisztán helyettetek, |
|
mert én magamat látom: fegyverek |
| s rideg városok kölcsönfényében csatangolok, |
|
ujjaim közt elvérző diólevél. |
|
| Ma még nem. Ma még semmiképp. |
|
mintha az égbolt közepéből nézném |
|
testem árnyékát öröklődni a nyári fák közt. |
|
|
|