Ma még csak hétfő
|
Kardos László halálára
| Hová mész? Most már sehová. |
| Hacsak a földbe nem, elszánt halottnak. |
| Hajlott, kis férfi, sose hajló, |
| ezüstözik már koporsódat. |
|
| Kire vársz? Most már senkire. |
| Miránk se, akik mindig vártunk |
| zöld fák alá, vacsora-fénybe: |
| hozd el közénk az ifjúságunk. |
|
| Szemüveged az utcát nézi, |
| nélküled nézi, amit láthat: |
| taxik futnak neki a Holdnak – |
| így múlik el az első gyásznap. |
|
| Így múlik el a többi, sorra. |
| Csapatok jönnek sántikálva, |
| sajgó derekú, csapott népség, |
| istent hívtak valaha bálba, |
|
| hajukban szél, foguk közt homok, |
| nevetésük nagy fasorokban – |
| Magyarország csontja volt csontjuk, |
| megropogtatták hajnalodva. |
|
| Hallod még? Ezt hallod? Már késő! |
| Visszaszállhat a lomb a fákra: |
| most már a himnusz is temet! |
|
| Fuldoklóknak szalmaszál-ember, |
| hazádnak kifutófiúja voltál – |
| társakban hívő nazarénus, |
| észrevétlenül haldokoltál. |
|
| S ma még csak hétfő, el kell hinnem, |
| hogy halott vagy, de mi lesz holnap, |
| amikor már nem tudok hinni |
| árva cipődnek s hiányodnak? |
|
| Mi lesz, ha már senki se lesz, |
| ki száddal szól s világot faggat? |
| Szemüveged az utcát nézi, |
| a kopár-szürke házfalakat. |
|
|
|