Zárd rám az ajtót
| Kőbánya kilenc kéménye közt |
| varjúszemeket látok megcsillanni alatta: |
|
fölravatalozott ékszereket. |
|
|
Reggel van még, de már készülődik az este, |
| hát korán elkezdődik ma is a meghasonlás – |
|
A sörös fémhordókon korom és zúzmara. |
|
|
Zárd rám az ajtót, zárd ki a mocskos telet: |
|
mint megvakult késdobáló a deszkafallal; |
| hallani akarom: csurran-e még öklömből nyári érc |
|
s a vércsék szárnytövében |
|
csikorog-e levegőt járó homok? |
|
|
|