A koponya

Mióta itt hányódik ez az ismeretlen koponya szobádban! Már nem fél tőle a gyerek, nem csempül el a szája s a menyegzőre induló darázs is körberöpüli kíváncsian. A vendégeid meg kézről kézre adják, mint parázna tárgyat   s belehamuznak pimaszul   és verseket olvasnak fölötte a megvakíthatatlan hó másnapjáról   vagy fölmutatják a Holdnak, mint lidérces maskarát. Ó mennyi királyfi labdázgat vele vihorászva, mennyi füstfújó, farmernadrágos, fakó Hamlet, de a mellet roskasztó kérdések sehol! Az éjszakában csak fáradt ugatások   visszhangja kóborol   s lehunyhatatlan autószemek ragadozófénye az utakon.