Emberek, ágak
| Teli van csönddel ez a nap, |
| teli van csönddel a világ, |
| rossz csönddel, nehéz csönddel, |
| mintha egy néma kakukk fészkelte volna fülembe magát. |
| Hiába suhorásznak fémes kamionok az éjszakában, |
| hiába lövöldöznek próbabábukra |
| vérengzésre készülő, titkos terroristák: |
| doboz-mindenség süketsége bujkál a hallójáratokban. |
| Tompák a vasgolyók is. A vonatok. Az álmok. |
| Erdők vergődnek hangtalanul: vasvillára |
| föltűzött, rongyos baglyok. |
| Talán meg kellene szeretnem valakit újra, |
| fapapucsa zaját a lépcsőházban |
| s hallgatnom ahogy a haja pattog, ha fésülködik. |
| s visszatérnének hozzám a hangok, |
| akár a sötéten sikkanó fecskék Afrikából, |
| a felhők Beethoven-haja alól a tavasz vállropogtatása |
| súgnák fülembe újra: voltunk és ismét leszünk: |
| emberek, ágak, susogó, édes nyelvek. |
|
|