|
Krassó Miklósnak, Angliába
| Fölébredek. Ott kint a tó |
| s egy idegen ország sötétsége. |
| Megfejthetetlen madársírás |
| mintha valakit gyilkolnának. |
|
| Szesztől nehéz a fejem s nehéz |
| magamtól is. Derékig meztelen |
| katonák futottak az imént álmomban, |
| szúrásra emelt vasvillával |
| fésülték át a borzas parkot. |
|
| Engem kerestek? Téged, a régi száműzöttet? |
| Már nem emlékszem. Egy kövön |
| vérfolt sötétlett. Arrébb egy föltaszított |
| viharlámpa. Sárral keveredett a láng |
| s ettől minden olyan véges volt, szégyentelen. |
|
| Aludnék bosszúból is: felejteném |
| európai álmomat, a hasonfekvők rémületét, |
| de csak motozok, téblábolok az idegen csöndben, |
| megengedem a csapot, folyjon a víz, |
| virrasszon velem reggelig. |
|
|