Vers, jóakaróimhoz

Akartátok: csituljak el, növesszek szakállt s egy meleg, asszonyi szobasarok csöndjében gombostűt keressek, gombostűt, amivel majd ölni is lehet. Hát nem maradtam ott duruzsos szátok előtt! a testem inkább vendégségbe vágyott: sombokros hegyekbe, titkaitokba, fésületlen rózsák közé, ahol váratlanul jön el az este, jön el a sírás, és háborút üzenhet egy félszó vagy mosoly, de mindig van másnap, hóharmat, szél, föltámadás, amit még nem ismerek.