Azt hittem akkor
| Soha semmi mást nem akartam, |
| csak azt a zöld estét újra a faluvéggel: |
| hasaltam a májusi fűben veled, |
| a combodon a szoknya kissé fölhúzódott |
| és szálltak a cserebogarak fölöttünk gyanútlanul, |
| halálraítélt vendégei a mindenségnek |
| s én azt hittem akkor, visszafogad |
| a föld, a fák, a kitelelt káprázatok, |
| a veszteségeit megunt világ még visszafogad. |
|
|