Téli este
| Elnéptelenedik estére a város. |
| Tanúk nélkül, magányosan esik a hó. |
| Mindenki az ismeretlen gyilkos |
| lesi a képernyő fehér hamujában. |
| Zene szól. Fék csikorog. Egy félrehúzódó utcalámpa, |
| bozótos, merev arcba bámul. |
|
| Hogy mi élünk-e még, mint a fékcsikorgás, |
| már senki se kérdi önmagától, |
| csak mások halála kísért a lidérces tükrök mélyén, |
| csak a porcukorral fölitatható vér |
| s a térdig látható lábak távozása. |
|
| Egy behavazott golyót látok röpülni |
| ráérősen a homlokom felé, |
| lassítva száll, mint rajzfilmeken, van hát még időm! |
| Itt van előttem az egész éjjel, |
| a csipkeverő ég minden magassága, |
| a magára hagyott utcai hó, mely látni akarja |
| ma is, holnap is lábnyomomat. |
|
|
|