Menekülő katona, 1944

Csörgött a szalma, mint a jégdió, mikor a lovak fölugortak – Lövés. Egy arc futott az istállóablak mezőibe s lüktetve megállt. A menekülő még láthatta magát egy pillanatra az ólak szennyes zűrzavara közt, dögcédulája helyén fényes mellcsont. Halálfélelmében szinte már állat volt szegény: gyulladt orrcimpái füstölögnek s fölrepedt húsa alól a láz vörös sörénye buggyant elő – Disznók horkantak tőle s kavarogtak, de ő már nem volt sehol: vadló-lábakkal ugrott a palánknak, patát villantva hónak és halálnak.