Kátránypecsét
| Elmúlt karácsony, elmúlt újév, |
| el a parázna hosszú napok |
| Vízkereszt és Gyertyaszentelő között. |
| Erőtlen havazások lankasztották a kedvemet. |
| Ültem csak s vártam a versre, de térdeim, mint a meddőhányók, |
| Esténkint néha föltettem egy lemezt a szélviharról |
| és hallgattam a jegenyék üvöltözését, levélsírást |
| s már-már elkezdtem én is ordítani: |
| hagyjatok, eresszetek, boldog a szél, igazabb nálam, |
| síró vasvödröt kóvályogtat a szívem fölött |
| s nem akarom, nem akarom! |
|
| De mintha valaki kátránypecsétet ütött volna a számra, |
|
|
|