Nagy László arcképe

Mit akar, mit néz, mit fürkész ez az ember?

Valaki kakast nyakaz le baltával fényes délben

s őt nézi, őt, a hátsóudvari hóhért?

Vagy tán a boldog faleveleket vesézi?

Isten hűlt helyére tuskót gurítanak be nagy robajjal,

pihenni leülhetne,

de inkább nikotintól mérgezetten is rágyújt és állva marad:

a meggyfák alatt majd kipihenheti magát a csontváz.

Most szállta meg fejét a Tél:

a zene gyémánt-tankjai még ott mennydörögnek a háta mögött,

de ő zúzmarásan is másra figyel:

szavakat olvas le a galambcsőrről,

a messzi tulipán selymes cimpáiról,

szavakat az epilepsziás nyarak habzó szájáról

s nézzétek: Ady halott szemeit készül

szemével fölszaggatni –

Barátaim, most minden csönd,

minden visszatartott lélegzet övé legyen.