Picasso, bikával s nővel
| Azt mondják: rég halott már az a férfi |
| s fáradhatatlan jobb keze tokba zárva a föld alatt pihen. |
| Ha igaz a hír: mért jelenik meg mégis váratlanul |
| egy bika hátán s annyi, de annyi megunt kísérlet után |
| mért ő rabolja el Európát a jobbak elől? |
| Mert ő az a Don Juan, aki a diólevélnek is tudott udvarolni. |
| A tengert ringató ágyékoknak. |
| Mert ő az a poklokat járó mesterember, |
| aki a falra vetülő árnyékokból is |
| megteremti saját világosságát. |
| Virágvasárnap szőrös királya is lehetne szamárháton, |
| egyszál magában, de a megváltáshoz |
| neki a Nő is kellett, a megcsalható, az istenülő, |
| a narancsos húsú, véges asszony. Nézd, hogy öleli, |
| nézd, hogy tapad rá, tüzes nedvekkel a testét körülfollya. |
|
|