Éjszakai zene, valahonnan

Zene: űr nyelve, kicsontozott beszéd, honnan csobogsz hozzám e megágyazott órán? A Föld nappali rézcsöngői már sarokba lökve bágyadoznak s a holdbeli száj is csak a tücsköket füttyenti elő. Mintha távoli városok gerendája ropogna tűzben, mintha fölhasadt emberbőrt csattogtatna a szél, mintha kifosztott telefonfülkék oldalát verné valaki ököllel s éjféli kutyák víz alatt alvó arcokat ugatnának. Vagy csak megvénült, páncélos diplomaták közelednek a város felé, sípoló mellel, denevér-csordát terelve maguk előtt?