Barátom roncsolt arcképe

Ő csak azt tudja: kő van és kenyér, szélverte hídláb, alvás és cigaretta, csöngő, csöngetés, villamosút a havazásban, tél és tavasz közt világűr-huzat. Ő csak azt tudja: fehér a fehér s hogy hétfők vannak és a semmi van, ágyra sodródó féreg vagy levél, falak, szögek, homályos kalapácsok. Ő csak azt tudja: holnap zsibbadunk, arcunk a sörtől megnyúlik, mint a lófej, bársonyosul a száj, a citromos kocsonya s ezer fülünk lesz egymást hallani. Ő csak azt tudja: lobban a gyufa s a hüvelykujj égni akar, égni a test, vonszolja magát e tűz elől kocsmákon át, el a temetőig, el a büdös ecetfák alá.