Megyek majd, megyek

Megyek, megyek majd, utazom – a hosszú várakozások szünetében elered és megáll az eső s megzöldülnek a vonatok, mint régi bronzfillérek. Este lesz? nyár lesz? január? Elmaradnak a dombok, el a jegenyék, el a megrozsdásodott kutya a roncstelepen – S ha már minden útra szánt verset és újságot elolvastam, hajadat én a vadlibák helyére odaképzelem, minden bokor mögé hanyagul eldobott ruhád és azt se tudom majd: szeretlek-e vagy nem szeretlek, mert a szád íze, a bőröd íze ott lesz a számban, félérett barackok íze, testemben ott a tested, mindegyik kezed ott lesz, amellyel már öleltél.